Apu vedd meg nekem a várost…
A választási kampány után sajnos valósággá vált az a geg, melyet az egyik közösségi média oldal egyik posztjának hozzászólója a kampányidőszak végén osztott meg.
„Holnap végre vasárnap és vége ennek a több hónapja tartó őrültségnek. Az emberek (remélhetőleg) szabadon dönthetnek. Dönthetnek múlt visszatérése vagy a jövő között. Hétfő reggel pedig hála Istennek újra felkel a nap. Az biztos, hogy régen nem látott sebek keletkeztek, amelyek nehezen heggednek majd, ha be tudnak egyáltalán. Mert ilyen kampányt még nem látott Nánás, igaz Bódi Judit sem akart még polgármester lenni, és ezért mindent meg is tett, semmilyen eszköztől nem megriadva. De az emberek majd eldöntik. Jó éjszakát kívánva küldenék Juditkának egy számot. Ez nem is lehet más mint a Wellhello Apuveddmeg (“Apu vedd meg nekem a várost”) című száma„.
Íme:
Bódi Judit első érdemi munkájáról szóló eseményen a város 2025. évi költségvetéséről rendezett lakossági fórumon végre egy őszinte és igaz gondolat is elhagyta Bódi Judit száját.
„És ezeket a célokat én már többször elmondtam, amikor kiálltam önök elé, hogy én milyen várost képzelek el m… őőőő (hosszas szünet) önökkel együtt, mert majdnem azt mondtam, hogy magamnak, de nem magamnak, hanem önökkel együtt akire én büszke tudok lenni, ahol élhetőbb és kényelmesebb a városunk, ahol odafigyelünk a rászorulókra amelyre amelyben amely városban újra van élet és jó itt élni.”
Hosszas szünet, mert amit gondolt a beszélő, azt mégse mondhatja ki a nyilvánosság előtt. Ez a felismerés megtörte a manír karakter szereplőt és zavarában menthetetlen magyarázkodásba kezdett, és valljuk meg nem sikerült kigabalyodnia a sajátos önkép csapdájából.
“Az lehet, hogy Önökkel együtt, de az a gondolat nem változott, hogy MAGAMNAK!”
Bódi város lettünk, reméljük, nem zülleszti le bódé várossá!
(-bil)