Szent György napja, április 24., a régi magyar néphagyományban kiemelten fontos időpont volt – nemcsak vallási, hanem mezőgazdasági és pásztorkodási szempontból is. Ez a nap jelölte az állattartó népeknél a tavaszi újrakezdés egyik legfontosabb mozzanatát: az állatok első kihajtását a legelőre.
A tél végével, amikor a fagyok már alábbhagytak és a fű növekedésnek indult, a pásztorok ezen a napon terelték ki először az állatokat a szabadba. Ez a „kihajtás” szimbolikus és gyakorlati esemény is volt – kezdete a tavaszi pásztorszezonnak, amely sok helyen egész nyárra meghatározta a falu és a mező életét.
A naphoz rengeteg népszokás és hiedelem kapcsolódott. Úgy tartották, hogy Szent György napja különösen alkalmas a rontás elhárítására és a gonosz távol tartására. A pásztorok sokszor füstöléssel, ráolvasással vagy szenteltvízzel védték az állatokat a betegségektől és rosszindulatú erőktől. Az állatok szarvára zöld ágakat kötöttek, sőt a legények gyakran zöld gallyal díszített bottal indultak útnak – ez az újjászületés és a természet erejének jelképe volt.
A „legények” a kihajtási ünnepen a Kendereskertben (2022)
A hagyományőrzés ma is fontos szerepet kaphat. Bár az állattartás már nem mindenki életének része, az évszakok ritmusa, az ember és a természet kapcsolata ugyanúgy él bennünk, mint őseinkben. A kihajtás ünnepe jó alkalom arra, hogy tisztelettel emlékezzünk azokra, akik a földdel és állatokkal való munkából éltek, és akik tudták, mikor kell elvetni, mikor kell aratni, s mikor kell kiengedni az életet a karám kapuján.
A ma pásztorai (Kendereskert, 2022)
Szent György napja tehát nemcsak a legendák lovagjának emléknapja, hanem az élet körforgásának egy ünnepi pillanata is – amikor a természet újra megnyílik, és vele együtt mi is kapcsolódhatunk múltunkhoz, hagyományainkhoz, és a föld örök rendjéhez.
Hajdúnánás története és hagyományai szorosan kapcsolódnak Szent György napjához, különösen az állattartás és a pásztorkultúra révén. A város a Hajdúság része, amely eredetileg katonáskodó állattartó közösségek településeiből állt. A hajdúk – akikről a város a nevét is kapta – nemcsak katonák voltak, hanem kiváló pásztorok és marhakereskedők is.
Íjászverseny a Kendereskertben
(szervező: Mónus József többszörös íjász világbajnok)
A 17–18. századtól kezdve Hajdúnánás egyik gazdasági alapja a rideg állattartás volt. A hatalmas legelők és puszták lehetőséget adtak arra, hogy tavasszal, Szent György napján – a hagyományhoz híven – kihajtsák az állatokat a határba. Ezt sokszor ünnepi keretek között tették: a pásztorok ünneplőben, zöld ágakkal díszítve indultak útnak, a gazdák pedig jó termést és egészséget kívántak az állatoknak.
Szürkemarhák
A Kendereskert nem csak a hagyományok, de a génállomány megőrzését is szolgálta
A nánási pásztoréletnek sajátos kultúrája volt, amelybe beletartozott a népművészet, a faragott pásztorbotok, csikóbőrös kulacsok, a cifraszűrök világa is. Szent György napja e közösségi tudás és tapasztalat egyik fordulópontja volt – a téli zártságból a tavaszi nyitásba való átlépés.
Hajdúnánás az elmúlt időszakban több helyi rendezvényen ápolta a pásztorhagyományokat, megemlékezett őseiről.
Sajnos, a hagyományőrző megemlékezések erőteljesen ritkulnak mostanában….
Forrás:
- Girus Zsolt fotói