Amikor augusztus 10. kerekedik ki a naptárban, jó eséllyel beugrik a hűs görögdinnye látványa… és vele együtt a formabontó hiedelem: Lőrinc „belepisilt” a dinnyébe. E vajmi groteszk mondás szerint az ezen a napon leszedett gyümölcs már nem zamatos – elvizesedik, kásásodik – mert Lőrinc – a szó szoros értelmében – meglátogatta belsőjét („lőrinces” dinnye). A valóság persze prozaikusabb: az augusztusi Lőrinc-nap a „korai” dinnye idejére esik, a valódi szezon inkább a szeptember 5-én, Justiniani Szent Lőrinc napján ér véget.
Ez az a nap, amikor régi nagyik megállnak a piacon, megkocogtatják a héjat, és komolyan megmondják: „Ezt ne, Lőrinc bele… izé… kotorta már!” Had’ tegyük hozzá mosolyogva: legalább van egy vérbeli magyar mondás, amit a dinnyés püfölétől kezdve a botanikai filozófiáig sok mindenhez lehet alkalmazni.
Tűzzel játszó legenda: Lőrinc, a „Nincs bajom, fordítsatok meg!” hős
Jó tudni, hogy az egész fenti kacagtató mítosz arra az eredeti legendára épül, miszerint Szent Lőrinc diakónus volt, akit fő feladata szerint az egyház kincseinek szétosztására kértek a hatóságok. Ő aztán a szegényeket vitte elé, mondván ők az igazi kincsek. A bíró rácsodálkozott, és szénrostélyra fektették – de Lőrinc még így is megőrizte az iróniáját, és azt mondta: „A hátam már elkészült.” Ezért lett a szakácsok, pékek (és igen, a komikusok) védőszentje is.
És persze: Szent Lőrinc könnyei? Hullócsillagcsoda a nyár közepén!
Augusztus elején hullócsillag-szezon van – a Perseidák okán. És a népnyelvben a látványt úgy hívják: „Szent Lőrinc könnyei” – mintha maga a mártír könnyeket hullatna az égből. Akik hisznek az ilyesmiben, kívánnak is ilyenkor: hullócsillag + titkos kívánság = néphit. Plusz kötelezően hozzáadott romantika: együtt hasíthatjuk át a nyári égbolt tűzszalagjait.
A Lőrinc nap remek kis csokor a magyar néphagyomány legszínesebb (és legmeglepőbb) szokásaiból. A “belekotorta a dinnyét” hiedelem csak egy eleme annak a tüneményes folklór-univerzumnak, amit a kedves olvasók ma is élvezhetnek. Legközelebb, amikor egy szép szeptemberi görögdinnyébe harapsz, gondolj arra, hogy valaki régen nagyon komolyan vette ezt a hiedelmet – és közben becsukott szemmel kuncogni volt muszáj.