Jókai Mór (1825. február 18. – 1904. március 5.) a magyar romantika egyik legkiemelkedőbb írója, akinek regényei, elbeszélései és újításai meghatározták a magyar irodalom fejlődését.
Fiatalkora és pályakezdése
Komáromban született nemesi családban. Tanulmányait a pápai református kollégiumban kezdte, ahol barátságot kötött Petőfi Sándorral. Ezt követően jogot tanult, de hamar az írás felé fordult. Első jelentős regénye, az „Hétköznapi történet” (1846) már megmutatta kivételes mesélőkészségét.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc
A forradalom aktív résztvevője volt: szerkesztette az „Esti Lapokat”, ahol a szabadságharc eszméit népszerűsítette. A bukás után bujkálnia kellett, majd amnesztiával visszatérhetett az irodalmi életbe.
Irodalmi sikerek
A 19. század második felében regényeivel meghódította a magyar olvasók széles rétegét. Főbb művei közé tartozik:
- „Az arany ember” (1872) – az egyik legismertebb regénye, melyben az egzotikus helyszínek és a lélekábrázolás kiemelkedő szerepet kap.
- „Egy magyar nábob” (1853) és „Kárpáthy Zoltán” (1854) – a reformkori magyar nemesség életét mutatják be.
- „A jövendő század regénye” (1872) – egy korai sci-fi elemekkel dolgozó utópisztikus mű.
Későbbi évei és öröksége
Jókai politikailag is aktív maradt, országgyűlési képviselőként is dolgozott. Magánéletében nagy port kavart, amikor 1899-ben, idős korában elvette a nála ötven évvel fiatalabb Nagy Bellát. 1904-ben hunyt el, írásai pedig azóta is a magyar irodalom alapvető részét képezik.
Jókai munkássága a mai napig inspirálja az olvasókat, regényei nemcsak szépirodalmi értékkel bírnak, hanem a magyar történelem egy-egy korszakának hű lenyomatai is.