Húsvéthétfő Magyarországon főként népi hagyományaival vált ismertté, kevésbé vallási, inkább kulturális ünnep. Ilyenkor tartják a locsolkodást: a fiúk, férfiak meglocsolják a lányokat, akik piros tojással vagy süteménnyel hálálják meg. E szokás gyökerei a termékenység és a tavaszi megújulás ősi ünnepeire nyúlnak vissza.
A locsolás jelképes cselekedet – a víz megtisztít, életet hoz, frissít. Bár a modern korba átemelve sokszor játékos vagy humoros formát ölt, eredetileg a természet ritmusát, az élet körforgását ünnepli. A húsvéti tojás is az újjászületés szimbóluma, ami szintén túlmutat a vallási kontextuson.
Hívők és nemhívók számára ez a nap egyaránt lehetőséget ad a közösségi élményekre: barátok, rokonok látogatása, együttlét, közös étkezés. Falusi környezetben gyakran ma is él a hagyományos locsolkodás, városokban inkább csak jelképesen tartják meg – például egy parfüm permetével.
Húsvéthétfő tehát a hét lezárása, amely már nem a befelé fordulásról, hanem az ünnepi örömről, az életigenlésről szól. Akár vallásos valaki, akár nem, ez a nap egy kis derűt, játékosságot és emberi közelséget hozhat a hétköznapok közé.
Húsvéti locsolkodás
Markó Károly (Carlo Marco, 1822-1891), magyar-olasz festőművész
Forrás:
