Skip to content

Hogy megy, aki a pallós oldalon megy?

  • by

A „pallós oldal” története és jelentése a régi utcák világában

Az utcák szerkezete és megnevezése az idők során sokat változott, és a régi kifejezések ma már gyakran rejtélyesen csengenek a modern fülnek. Az egyik ilyen érdekes kifejezés a „pallós oldal”, amely az utcák egyik oldalát jelölte, de pontos jelentése mára már homályos, és területileg vagy időszakonként eltérően értelmezték. Mi is volt valójában a „pallós oldal”, és hogyan használták ezt a szót régen?

A „pallós oldal” eredete

A „pallós” szó valószínűleg a „palló” szóból származik, amely régen deszkát, gerendát vagy burkolatot jelentett. Ez a szó tehát utalhatott az utca azon részére, amely valamilyen módon burkolt volt, legyen szó kőburkolatról, deszkákról vagy más anyagokról. A „pallós oldal” tehát eredetileg az utca azon oldalát jelenthette, ahol a gyalogosok közlekedtek, vagyis a járdás oldalt.

A járdás és a kocsiforgalom elkülönítése

A régi városokban az utcák két oldala gyakran elkülönült funkciójában. Az egyik oldalon, ahol a gyalogosok közlekedtek, járda volt, míg a másik oldalon a lovasok, szekerek és kocsik közlekedtek. A járdás oldalt gyakran kövezéssel vagy deszkákkal burkolták, hogy a gyalogosok biztonságosan és tisztán járhassanak. Ez az oldal volt a „pallós oldal”, mivel itt volt valamilyen burkolat, vagyis „palló”. A másik oldal, ahol a kocsik és lovak közlekedtek, gyakran poros vagy sáros volt, és ezt „kocsioldalnak” nevezték.

Területi eltérések és más értelmezések

Azonban a „pallós oldal” jelentése nem mindenhol egyértelmű. Egyes régióban vagy források szerint a „pallós oldal” éppen az ellenkezőjét jelentette: az utca azon részét, ahol nem volt járda, vagyis a kocsiforgalom számára fenntartott, burkolatlan részt. Ez az értelmezés is logikus, hiszen a „palló” szó nem csak a burkolatra utalhatott, hanem akár a durva, kialakítatlan felületre is. Így a „pallós oldal” egyes helyeken a járdás, máshol pedig a járdátlan oldalt jelentette.

A kifejezés elavulása

A „pallós oldal” kifejezés mára már szinte teljesen kiment a mindennapi használatból. Az utcák modern kialakítása, a járdák és az úttestek szigorúbb elkülönítése, valamint az új szókincs megjelenése miatt ez a régi kifejezés csak a helytörténeti forrásokban vagy a szájhagyományban él tovább. Azonban a múlt századok városi életét kutatók számára továbbra is érdekes betekintést nyújt, hogyan különültek el a gyalogosok és a lovasok, kocsik terei.

A kifejezés ma már inkább a nyelvtörténet és a helytörténet kedvelőinek szól, de emlékeztet arra, hogy az utcák szerkezete és megnevezése is folyamatosan változik az idők során.

(Fotó: Girus Zsolt – Mikes Kelemen utca)