A csók világnapját (world kiss day) minden évben július 6-án ünnepeljük, bár az emberek túlnyomó többsége az év többi napján sem riad vissza egy kis ajkak közti diplomáciától. A nap célja elvileg az, hogy megemlékezzünk erről a különleges, néha romantikus, néha kínos, máskor életveszélyes gesztusról – amely nélkül jó pár hollywoodi film elmaradt volna a végén összeborulós jelenettel, nem beszélve néhány nemzet születéséről vagy válóperéről.
Egy világ, egy csók
A csók az egyik legősibb emberi gesztus. Már az őskorban is megfigyelhető volt a hasonló, érintéses szociális viselkedés – legalábbis a barlangrajzokon néhány mamut gyanúsan közel hajol egymáshoz. Ma már tudományos kutatások is alátámasztják, hogy a csók nem csupán romantikus gesztus, hanem biológiai jelentőséggel is bír: szerotonin, oxitocin, dopamin, endorfin – minden, ami boldoggá tesz, beindul egy jól sikerült csóktól. Egy rosszul sikerülttől pedig a menekülési ösztön.
Mégis ki találta ezt ki?
A Csók Világnapját állítólag az Egyesült Királyságban (brit tudósok?) „találták fel”, ami meglepő, tekintve hogy a britek sokáig legfeljebb teáscsészéket csókoltak meg, vagy maximum a levegőbe pusziztak. De valamikor a 20. század végén úgy döntöttek, hogy hivatalosan is érdemes egy napot szentelni ennek a gyakran alulértékelt gesztusnak. Az ENSZ ugyan nem vette fel a hivatalos világnapok sorába (ők valószínűleg túl elfoglaltak voltak a Föld Napjával és a Tánc Világnapjával), de ez a nap így is egyre népszerűbbé vált világszerte – főleg azok körében, akik szívesen gyakorolják is az ünnep tárgyát.
Típusok és kockázatok
A csók lehet romantikus, baráti, formális, udvarias, szenvedélyes vagy csak „nyálas”. Az olasz puszis köszönéstől a francia „nyelvesen mindenhol” stílusig sokféle változat létezik. Magyarországon főleg a „kétpuszis, de igazából csak arcpofon” jellegű közeledés dívik, főleg rokonok között, ahol mindenki reménykedik, hogy az aktuális nagynéni nem rúzsos.
Orvosilag nézve: egy csók során átlagosan 80 millió baktérium cserél gazdát, ami azért elgondolkodtató, főleg járványidőszakban. Ugyanakkor immunrendszerünknek ez egyfajta kaland, és a kutatások szerint a csókolózó párok immunrendszere is jobban „összehangolódik”.
Épp ezért nem lehet elég korán elkezdeni!
A csók mint nemzetstratégiai kérdés
Bár a csók elsősorban magánügy, a történelem során akadtak példák arra is, hogy diplomáciai eszközként szolgált. Gondoljunk csak a híres „szocialista testvércsókra” – Brezsnyev és Honecker ikonikus csókjára, amit a világ hol megbotránkozva, hol szórakozva nézett. Ma már ilyesmit legfeljebb mémként látunk, de az üzenete örök: a csók egyszerre lehet szeretet, erőfitogtatás és kulturális sokkhatás.
Ünnepeljük meg – de ne túl hevesen
Ha tehát július 6-án valaki megpróbál puszit nyomni ránk az utcán azzal a felkiáltással, hogy „Csók világnapja van!”, az még nem mentesít sem etikett, sem büntetőjog alól. De egy romantikus pillanat, egy játékos gesztus, vagy egy „jó reggelt” csók a kávé előtt – nos, ezekre tökéletes alkalom a mai nap.
Csókoljuk meg, amit szeretünk – legyen az ember, állat, vagy csak a reggeli kávéscsésze.
