Mit üzen a sivatagosodás világnapja?
A sivatagosodás és aszály elleni világnapot minden évben június 17-én tartják, hogy felhívják a figyelmet az egyik legalattomosabb természeti katasztrófára: a talaj fokozatos kiszáradására, terméketlenné válására és az ezzel járó vízhiányra. A földterületek leromlása már nem csak Afrika vagy Ázsia szárazabb régióit érinti, hanem Európa közepét is, beleértve hazánkat. Az ENSZ adatai szerint a Föld felszínének több mint 70%-a valamilyen mértékben kiszáradt az elmúlt évtizedekben, és mintegy 3 milliárd ember életét befolyásolja a sivatagosodás.
Ez az írás arra keresi a választ, miért kulcsfontosságú a vízgazdálkodás, milyen globális és hazai veszélyekkel nézünk szembe, és mit tehetünk a jövő termőképes földjeiért és ivóvizéért.
A világ egyre több pontján már ma is a legnagyobb kincs a víz
Globális kihívás: víz nélküli világ?
A sivatagosodás nem azonos a sivatagok terjeszkedésével. Inkább egy hosszú folyamat, amelynek során a mezőgazdaságra alkalmas földek elveszítik termőképességüket. Ennek okai: túllegeltetés, nem fenntartható földhasználat, erdőirtás, és mára a klímaváltozás is, amely egyre kevesebb csapadékkal, kiszáradással, vízvesztéssel jár.
Afrikában a Száhel-övezet országai évtizedek óta küzdenek a terjedő sivataggal. Az ENSZ szerint évente több mint 12 millió hektár termőföld válik használhatatlanná, ez körülbelül Magyarország mérete. A klímamigráció egyre valóságosabb jelenség: emberek tíz- és százezrei kénytelenek elhagyni lakhelyüket, mert a mezőgazdaság ellehetetlenül.
A Száhel-övezet Afrikában
A Száhel-övezet országai
A száhel peremet jelent. A sivatag és a szavanna peremén lévő országok, NyugatSzahara, Mauritánia, Mali, Burkina Faso, Niger és Csád tartoznak az övezethez. Területe összesen 5,6 millió km2. Közel 4000 km hosszú és kb.1000 km széles sáv Afrikában, amelyből a sivatag területe 2,5 millió km2. Népessége 57 millió. Afrika legritkábban lakott és legszegényebb régiója.
A sivatagosodás gazdasági árban is mérhető: az élelmiszertermelés csökken, az árak nőnek, a szegénység fokozódik. Az elhanyagolt föld nem képes megkötni a vizet vagy a szenet, ez tovább erősíti a klímaváltozás hatásait.
Magyarország sem kivétel
Hazánk a Kárpát-medence belső régiójában fekszik, amely természetföldrajzilag környezeténél zártabb, de egyre gyakrabban sújtja aszály. 2022-ben az elmúlt 100 év legsúlyosabb aszálya volt, sok helyen 50-70%-os terméscsökkenést okozva. A Duna-Tisza köze kiszáradó talajvizei, a Hortobágy repedő felszíne figyelmeztető jelek: Magyarország is sivatagosodási kockázattal él.
A Kárpát-medence napjainkban
A jelenlegi vízelvezetésre épülő vízkezelés sok esetben inkább probléma, mint megoldás: a gyors elvezetés helyett a vizek visszatartása és hasznosítása kellene legyen a cél.
A Kárpát-medence az ármentesítési és lecsapolási munkálatok előtt
A megoldás kulcsa: fenntartható vízgazdálkodás
Az ENSZ és szakmai szervezetek szerint a természet-alapú megoldások kulcsfontosságúak: vizes élőhelyek védelme, fásítás, tájépítészeti beavatkozások, esővíz gyűjtése.
A hozzánk közeli, kevesek által ismert Bodrogzug is értékes élőhely
a vízkedvelő növényzet és állatok számára
A „Nagy Zöld Fal” Afrikában több ezer kilométeren át telepít fás-szavannákat, hogy megállítsa a sivatag terjedését. Indonéziában műholdakkal mérik az erdőborítottságot, és digitális rendszerek szabják meg a vízkvótákat. Kínában hatalmas nap- és szélerőművekkel kombinálják az erdősítést, így egyszerre állítják meg az elsivatagosodást és termelnek energiát.
Magyarországon is indulnak pozitív kezdeményezések. A Beregben a WWF és a FETIVIZIG együttműködésében mesterséges vizes élőhelyeket hoznak létre, amelyek télen-nyáron pufferelik a vizeket. A Felső Tiszán jelentős árvízvédelmi fejlesztések kezdődtek az elmúlt évtizedben, de az ország több pontján is folynak víztakarékosságot, öntözést segítő fejlesztések.
Az öntözés digitalizációja, a precíziós mezőgazdaság bevezetése szintén csökkenti a pazarlást.
A Felső-Tisza országhatárhoz közeli szakaszán létrejövő tározó
130 ezer ember nagyobb biztonságát szolgálja.
Számunkra a Keleti-főcsatorna a legközelebbi vízforrás, melyet öntözésre és ivóvíz előállítására is használjuk (bár ivóvizet egyelőre a városi rendszerbe nem táplálnak a Balmazújváros melletti víztisztító üzemből, de a lehetősége már ennek is fennáll az új vezeték kiépítésével). A csatorna megóvása, karbantartása városunk számára rendkívül fontos, ezért is örvendetes hogy már elkezdték a csatorna kitisztítását, kotrását.
Remélhetően a kotrás hamarosan eléri a csatorna városunk környékét is, hiszen a lépen látható, hogy mennyire benőtte már a növényzet a medret, akadályozva a víz mozgását.
Mit tehetünk mi?
- Környezettudatos fogyasztással csökkenthetjük a vízlábnyomot
- Támogathatjuk a helyi, kevésbé vízigényes termelőket
- Esővíz-gyűjtéssel, kertészeti technikákkal (mulcsozás, talajtakarók) otthon is segíthetünk
- Figyelemmel kísérhetjük és támogathatjuk a természetvédelmi programokat
A jövő nem vár
A sivatagosodás és a vízhiány nem csak környezeti, hanem társadalmi, gazdasági és erkölcsi kihívás is. A fenntartható vízgazdálkodás nemzeti és egyéni szinten is kulcs az élethez. A víz nem csupán természeti kincs, hanem jövőnk biztosítéka.
Ha most nem lépünk, lehet, hogy a gyermekeinknek már csak a történelemkönyvekből lesz ismerős a termőföld fogalma.