Április 16-a Magyarországon a holokauszt magyar áldozatainak emléknapja. Ezen a napon 1944-ben kezdődött meg a zsidó lakosság gettókba zárása, ami a deportálások előzménye volt. A náci megszállást követően mindössze néhány hét alatt több százezer embert hurcoltak el, és közülük sokan nem tértek vissza. Az emléknap célja, hogy tisztelettel adózzunk az áldozatok emléke előtt, és tanuljunk a múlt borzalmaiból.
Selection on the ramp at Auschwitz-Birkenau, 1944 (Auschwitz Album)
A foglyok szétválogatása az auschwitz-birkenaui vasúti rámpán
A vasúti rámpa ma
A holokauszt nemcsak a zsidó közösséget sújtotta, hanem romákat, fogyatékossággal élőket, politikai ellenfeleket és más kisebbségeket is érintett. A rendszeres megemlékezések segítenek megőrizni a történelmi emlékezetet, különösen a fiatalabb generációk számára, akik már nem élhettek túlélők személyes beszámolóin keresztül.
A mai világban, amikor egyre gyakrabban tapasztalhatók antiszemita, rasszista vagy kirekesztő megnyilvánulások, különösen fontos, hogy emlékezzünk: hová vezet a gyűlölet és a közöny. A holokauszt nem egy múltbéli esemény, amit el lehet felejteni – hanem figyelmeztetés arra, mi történhet, ha a társadalom elveszíti emberségét.
Az emléknap alkalmából országszerte tartanak megemlékezéseket, iskolai programokat és kiállításokat. Ezek nemcsak az áldozatokra irányítják a figyelmet, hanem arra is ösztönöznek, hogy felelősséggel viszonyuljunk a jelen társadalmi kérdéseihez. Az emlékezés tehát nemcsak kötelesség – hanem esély is egy emberségesebb jövőre.
A hajdúnánási gettó: egy helyi tragédia emlékezete
A holokauszt idején Hajdúnánás sem maradt érintetlen. A városban 1944 tavaszán hozták létre a gettót a város kellős közepén (a helyét emléktábla jelzi, a Penny hátsó falánál)) , ahová a helyi zsidó lakosságot kényszerítették. A gettó rövid idő alatt, májusban alakult ki, és mindössze néhány hétig létezett: június elején a deportálások megkezdődtek. A nánási zsidókat előbb a debreceni gyűjtőtáborba vitték, majd onnan Auschwitzba szállították őket – a legtöbben nem tértek haza.
A hajdúnánási zsinagóa 1944-ben
(a mai Mártírok út – Dorogi út kereszteződése közelében)
A hajdúnánási zsidó közösség a 20. század elején még virágzó életet élt: volt zsinagógájuk, iskolájuk, és aktívan részt vettek a város gazdasági és kulturális életében. 1944-ben azonban mindez egyik napról a másikra megsemmisült. A gettó nem csupán egy fizikai hely volt, hanem az elszigetelés, a megbélyegzés és az emberi jogok teljes megsértésének szimbóluma is.
A helyi történelem részeként a hajdúnánási gettóra való emlékezés különösen fontos. Bár a túlélők száma ma már csekély, emlékük megőrzése a közösség feladata. A városban néhány éve emléktáblát is elhelyeztek, hogy a fiatalabb nemzedékek is tudják: itt, a saját utcáinkon történt meg az, amit sokáig csak távoli tragédiának hittünk.
A hajdúnánási gettó története figyelmeztetés: a gyűlölet nem csak máshol, hanem itt is képes volt elpusztítani életeket. Emlékezni tehát nemcsak kötelességünk, hanem a jövő iránti felelősségünk is.
Forrás:
