A Gyermeknap nem más, mint az év egyetlen napja, amikor „hivatalosan is” minden a gyerekek körül forog.
A gyökerei egészen 1920-ig nyúlnak vissza, amikor Törökországban először rendezték meg a gyermekek ünnepét. Az ENSZ pedig 1954-ben szentesítette a gondolatot: legyen egy nap, amikor a világ kifejezetten a gyerekekre figyel. Magyarország 1950 óta ünnepli, eredetileg „Gyermekek Hete” néven, de aztán – talán rájöttek, hogy egy hétre túl sok lufit kellene fújni – leszűkítették egy napra, május utolsó vasárnapjára.
Ez a nap a gyerekeké. Ami azt jelenti, hogy szabad sárosnak lenni, hangosnak lenni, hét fagyit megenni, és még az is megesik, hogy anya engedi, hogy pizzát reggelizzenek. De valljuk be: a háttérben minden gyermeknap egy másik hősről is szól – az édesanyákról. Akik korábban kelnek, hogy mindent előkészítsenek, akik hajlandók fél napot tölteni egy ugrálóvár szélén egy pillepalackos vízzel a hónuk alatt, csak mert „anya, nézd, mit tudok!”
„szabad sárosnak lenni”
A gyermeknap üzenete azonban nemcsak a vidámságról szól. Ez a nap felhívja a figyelmet arra is, hogy minden gyereknek joga van a boldogsághoz, a biztonsághoz és ahhoz, hogy gyerek lehessen – akár Hajdúnánáson, akár a világ bármely sarkában. Egy gyermeknap méltó arra, hogy játékkal, nevetéssel, közös élményekkel teljen meg – mert ezekből lesznek a legszebb emlékek. A gyerekek pedig – bármennyire is néha úgy tűnik – nem a jövő, hanem a jelen mosolya.
És ha a végén mindenki fáradt, nyűgös és csokis? Akkor sikerült. Boldog Gyermeknapot!
