A magyar hősök emléknapja – emlékezet és tisztelet
Május utolsó vasárnapján (idén május 25-én) Magyarországon egy különösen fontos, ám gyakran méltatlanul háttérbe szoruló emléknapra kerül sor: a magyar hősök emléknapjára. Ez az alkalom azok előtt a magyar katonák és civilek előtt tiszteleg, akik az idők során – akár háborúban, akár békében – életüket áldozták a hazáért.
A magyar hősök emlékkövének avatása 1929-ben
Az emléknap története az első világháborúig nyúlik vissza. Az 1917. évi VIII. törvénycikk elrendelte a háborúban elesett hősök emlékének megörökítését, és előírta, hogy minden településnek emléket kell állítania saját hősi halottainak. Az első hivatalos megemlékezéseket 1924-től tartották meg. Bár a kommunista időszakban a nap háttérbe szorult, 2001-ben újra törvénybe iktatták, és május utolsó vasárnapját újra a hősök napjává nyilvánították.
Ez a nap nem csupán a múlt dicsőségének felidézése, hanem lehetőség a nemzeti emlékezet ápolására is. A megemlékezések során katonai tiszteletadás, koszorúzások, iskolai ünnepségek, történelmi előadások és csendes főhajtások idézik fel azok nevét, akik „életüket adták Magyarországért”.
Kik ezek a hősök? Nem csak katonák – hanem civilek, ellenállók, partizánok, vagy épp névtelen hősök is lehetnek. A hősiesség nem mindig látványos, és nem csak harctéren születik. Aki veszély idején másokat ment, aki az igazságért kiállt, aki nem futamodott meg a felelősségtől – az mind hősnek tekinthető.
Miért fontos ez ma? Egy olyan korban, amikor a hősiesség fogalma gyakran elhalványul a mindennapok zajában, fontos emlékezni arra, hogy szabadság, biztonság, és önrendelkezés nem maguktól értetődőek. Azok, akik ezeket a jogokat megteremtették vagy megvédték, ma is példaként állhatnak előttünk.
Helyi szinten, például Hajdúnánáson, ez a nap különösen jó alkalom lehet arra, hogy a város hősi halottaira emlékezzünk, legyen szó a világháborúkban elesett katonákról vagy olyan közösségi szereplőkről, akik tevékenységükkel maradandó értéket hagytak a helyi történelemben.
A hajdúnánási I. világháborús emlékmű a város egyik legjelentősebb köztéri alkotása, amely méltó módon tiszteleg az 1914–1918 közötti világégésben elesett helyi hősök előtt.
„Az emlékművet Kalotay Kreipel Ottó szobrászművész készítette, és 1927 októberében avatták fel. A bronzból készült szoborcsoport két alakot ábrázol: egy zászlót tartó hajdú nemest és egy kardot fogó, csákót viselő katonát. Ez a kompozíció a múlt és jelen kapcsolatát, valamint a hősiesség és hazaszeretet örök érvényű értékeit szimbolizálja.
A szoborcsoport egy mészkő talapzaton áll, amelyen Magyarország és a hajdúk címere, valamint 624 hajdúnánási elesett katona neve olvasható. A talapzaton a következő felirat található:
„Elhunytak Ők, él szellemök Apáról
fira szállt…
Még szül e föld ily hősöket meg-
védjök őshazánk!””
A magyar hősök emléknapja nem a háborúról szól, hanem a bátorságról, az áldozatról és a hazaszeretetről. Tisztelet azoknak, akik tettekkel válaszoltak a történelem kérdéseire – hogy mi ma békében emlékezhessünk.
Forrás:
- A hajdúnánási I. világháborús emlékmű, Wikimedia
- Az emlékmű leírása, Köztérkép
- Budapesti Hősök tere, Zempléni Műzeum, Szerencs
