International Beer Day
A nyár egyik legüdítőbb ünnepe augusztus első péntekje, amikor a világ apraja-nagyja felemeli korsóját, poharát, flakonját vagy kólásüvegét – és megtölti azt sörrel. Ez a nap nem más, mint a International Beer Day, azaz a Nemzetközi Sörnap, amikor végre teljes joggal mondhatjuk: „nem alkoholizálok, csak nemzetközi kulturális hagyományt ápolok”.
De vajon honnan jött ez az ünnep, mit ünneplünk pontosan, és miért érzik sokan úgy, hogy a sör történelmi jelentőségű találmány – körülbelül a kerék után és a kenyér előtt?
Honnan ered a sörnap?
A Nemzetközi Sörnap nem egy több évszázados pogány rítus, hanem egy modern kori találmány: 2007-ben alapította néhány baráti sörivó Kaliforniában, mert – és ez fontos – minden jó dolog Kaliforniából indul, különösen ha hűtött, aranyló és habzik.
Azóta világszerte több mint 80 országban ünneplik, még olyan helyeken is, ahol hivatalosan nem lehet alkoholt árusítani. (Ott például az ünnep úgy néz ki, hogy mindenki a konyhában titokban issza a baracklevet söröspohárból.)
Ki ne tudná? Oktoberfest Münchenben
A sörnap célja hármas:
- Tiszteletadás a sörkészítőknek, akik komolyan veszik, hogy az árpamaláta szent dolog.
- A sörbarátság ünneplése, amikor teljesen elfogadható egy idegennel korsót koccintani, és két perc múlva már közös albérletet tervezni vele.
- A sör kulturális sokszínűségének bemutatása, avagy: „Igen, ez egy japán IPA mangóval. És igen, ez itt egy füstölt kék sajtos stout. Ne kérdezd.”
A sör: az emberiség történelmének egyik leghabzóbb fejezete
A sör valószínűleg idősebb, mint az írás. Mezopotámiában már i.e. 5000 körül is főztek valamit, amit ma csak azért nem nevezünk sörnek, mert a középkori szerzetesek túl büszkék voltak a saját receptjeikre.
A sörtörténelem során sokáig folyékony kenyérként emlegették – mármint nem viccből, hanem ténylegesen: a gabona annyira alapvető volt, hogy ha nem tudtad megenni, megittad.
A középkorban a víz annyira fertőzött volt, hogy a sört – még a gyerekeknek is – biztonságosabbnak tartották, mint a kútvizet. Ebből is látszik, hogy a középkor néha egészen modern volt: „ne igyál csapvizet, igyál inkább valami szénsavasat”.
A sör nem mai találmány
(The Ancient History of Beer: A 7,000-Year Tradition)
Hányféle sör van?
Sörből több fajta létezik, mint ahány fajta emberi kifogás arra, hogy „csak egyet iszom”.
- Lager: könnyű, világos, „elindulósör”.
- Pilsner: a lagerek elegánsabb unokatestvére.
- Ale: testesebb, gyümölcsösebb – ha a lager a hétfő, az ale a péntek délután.
- Stout / Porter: fekete, sűrű, erős. Egyes példányokat kanállal is lehet inni.
- IPA (India Pale Ale): az a sör, amitől a kezdők azt mondják: „ez keserű!”. A haladók meg azt: „ez még nem elég keserű!”
És persze léteznek olyan „kreatív” főzetek is, amelyekbe valaki csipkebogyót, céklát, bacon szalonnát vagy chilit tett. Mert miért ne?
A sör mint társadalmi katalizátor
A sör történelmileg közösségformáló ital. Gondoljunk csak bele: kevés olyan italféle létezik, ami ennyire alkalmas baráti beszélgetésre, politikai vitára, vagy arra, hogy valaki úgy érezze, mindenkinek el kell mondania, mit gondol a világvégéről.
A sörözésben nemcsak az ital, hanem a szituáció a lényeg: a korsók csattannak, az emberek elengedik magukat, és egy idő után mindenki tudja, hogy a haverokkal való vita arról, hogy a Star Wars új trilógiája jó-e, legalább olyan fontos, mint a sör típusa, amit közben iszol.
A söröknél sincs rasszizmus – szívesen koccannak egymással színtől függetlenül.
A sörnap túlélése
Mint minden ünnep, ez is kihívásokkal jár. Íme néhány túlélési tipp:
- Ne versenyezz a belga turistával. Ő már reggelire is tripla IPA-t iszik.
- Ne rendelj olyat, amit ki sem tudsz mondani. Ha nem tudod, mi az hogy „imperial milkshake sour gose”, akkor lehet, hogy jobb a jó öreg világos.
- Ne vitázz sörözés közben politikáról, vallásról vagy Star Wars-ról. (Kivéve, ha tényleg unatkozol.)
Egészségedre – de csak mértékkel, mint ahogy egy rendes sörfőző is megmondaná!
